Antonio Gamoneda
nagy gonddal válogatja meg szavait. Akárcsak verseiben, interjúalanyként adott válaszaiban is minden szónak súlya van. Gamonedát, akinek életműve 17 verseskötetet és sok más alkotást számlál, a modern spanyol költészet legragyogóbb tehetségei között tartják számon. 2006-ban a költő a tekintélyes Cervantes-díj at már az ugyanabban az évben neki ítélt Európai Irodalmi Díj birtokában vehette át.
„Elégedettség” – ebben az egy szóban foglalta össze a költő, mit érzett, mikor a kitüntetésről értesült. „Persze tudom, hogy verseim most is pontosan ugyanolyanok, mint a díj átvétele előtt” – teszi hozzá mosolyogva.
A Cervantes-díj a legrangosabb spanyol irodalmi elismerés, melyet évente ítélnek oda; a kitüntetéssel a spanyolajkú szerzők életművét jutalmazzák. Gamoneda műveit azonban a spanyol nyelvközösségen kívül is jól ismerik – európai irodalomban betöltött jelentőségéért a költő 2006-ban elnyerte az Európai Irodalmi Díjat.
Gamoneda művészete az európai kultúrában gyökerezik. A költő első helyen maga is európainak vallja magát. Az 1931-ben született alkotó szemtanúja volt az Európai Unió fél évszázadra visszatekintő fejlődésének. Gamoneda véleménye szerint ugyan elképzelhető, hogy e folyamat hatott az irodalmi alkotótevékenységre, ezen belül saját költészetére is, esetében azonban semmi esetre sem beszélhetünk tudatos költői választásról. Számára jóval meghatározóbbnak bizonyult az a fejlődés, melyet hazája az uniós csatlakozás óta felmutatott.
„Spanyolország történelmét mindig is beárnyékolták a különböző népcsoportok közötti nacionalista feszültségek. A helyzet javult azóta, hogy beléptünk az Európai Unióba. Az EU elősegítette, hogy Spanyolországban bizonyos fokú nemzeti egység bontakozzon ki. Ami Európa jövőjét illeti, azt remélem, hogy a kontinens polgárai között tovább erősödik majd az együvé tartozás érzése.”
Milyen szerepet játszik a költészet az egyesült Európa fejlődési folyamatában?
Gamoneda gondolkodik néhány másodpercet, majd így válaszol: „A költészet nem tart tükröt az objektív európai valóságnak, de reményt kelt az emberekben. Néhány esetben még arra is rábír bennünket, hogy megváltozzunk.”
Részlet a Descripción de la mentira (A hazugság ábrázolása) című 1977-es verseskötetből:
De la verdad no ha quedado más que una fetidez de notarios,
una liendre lasciva, lágrimas, orinales
y la liturgia de la traición
(...)
¿Qué lugar es éste, qué lugar es éste?
