Azok a nők és férfiak, akik 1957-ben megalapították az Európai Uniót, a jövőbe láttak. Azt azonban még ők sem tudták elképzelni, milyen lesz Európa – és a világ – fél évszázaddal később. Hasonlóképpen nehéz megmondani előre, mit hoz a következő 50 év. Azt viszont már most is tudjuk, hogy óriási kihívásoknak kell megfelelnünk.
Globalizáció
A jövőben az Európai Unió egyik feladata az lesz, hogy segítse polgárai boldogulását a globalizálódó világban. Ez elsősorban a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés biztosítása, a gazdasági versenyképesség ösztönzése és a szociális jólét javítása terén jelent tennivalókat. E feladatok megvalósítása érdekében elengedhetetlen, hogy uniós befektetésekre kerüljön sor a csúcstechnológiák és a tudományos kutatás terén. Valaha azt reméltük, hogy a világméretű gazdasági és pénzügyi integráció révén a globalizáció egyaránt javát szolgálja majd a gazdag és a szegény országoknak. Ma már tudjuk: a győztesek mellett vesztesek is vannak. Az Európai Uniónak a jövőben határai mentén mindenhol jelentős bevándorlási nyomással kell megbirkóznia. Belső határok hiányában közös szabályokat kell kialakítania a külső határok tekintetében. Bevándorlási politikájának kialakítása során az idő múlásával az Uniónak számolnia kell a népesség elöregedésével és a határain belül esetlegesen jelentkező munkaerőhiánnyal is.
Globális felmelegedés
Az üvegházhatású gázok kibocsátásának tulajdonított globális felmelegedés, melynek jelei a világon mindenütt tapasztalhatók, az EU kormányainak és polgárainak megítélése szerint egyaránt óriási veszélyeket hordoz. Az Európai Unió nagyon komoly erőfeszítéseket tett és tesz annak érdekében, hogy nemzetközi intézkedések szülessenek a folyamat megfékezése céljából. Az Unió a maga szintjén arra törekszik, hogy Kiotói Jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségeivel összhangban 2012-re mérsékelje az üvegházhatású gázok kibocsátását. 2012-t követően még nagyobb mértékű kibocsátáscsökkentést kíván megvalósítani összehangolt globális fellépés keretében. A megoldást részben a hatékonyabb uniós energiafelhasználás és a tagállamokban fellelhető, kevésbé szennyező megújuló energiaforrások jobb kiaknázása jelenti. Mivel azonban saját olaj- és gázkészletei kimerültek, tiszta energia iránti megnövekedett igényét az Uniónak részben megbízható külső forrásokból kell fedeznie. Annak érdekében, hogy e kihívásoknak megfeleljen, az EU ösztönzi a megújuló energiaforrások, így a szél-, a víz- és a biomasszából előállított energia térnyerését, és arra törekszik, hogy a felhasználás hatékonyságának javítása révén energiafogyasztását 2020-ra 20%-kal csökkentse. A külső, elsősorban gázzal történő ellátás zavartalanságának biztosítása érdekében pedig stabil hosszú távú kapcsolatot igyekszik kiépíteni az energiaforrásokban gazdag exportőrökkel, köztük Oroszországgal.
Európa a világ színpadán
Hány új tagállammal bővülhet még az EU?Az európaiak egy része aggodalommal tekint az esetleges további bővítések elé. Az Uniónak meg kell húznia térbeli határait – ezt a feladatot az EU polgárainak részvételével és egyetértésével fogja végrehajtani. Több tagország nagyobb felelősséget jelent. Az elmúlt 50 év folyamán a tagállamok közötti szálak olyan szorossá váltak, hogy ma már elképzelhetetlen, hogy háború törjön ki köztük. A világot jellemző változó, bonyolult és bizonytalan politikai helyzetben az Európai Unióra határain kívül is fontos szerep hárul a világbéke és a biztonság őreként. Annak érdekében, hogy e feladatnak megfeleljen, az Unió a jövőben nagyobb részt vállal a konfliktusmegelőzés és a békefenntartás terén, befolyását latba vetve jobb és tisztességesebb világkereskedelmi szabályok bevezetéséért küzd, és – ahol szükséges – továbbra is humanitárius segítséget és fejlesztési segélyeket nyújt a rászorulóknak.
A demokrácia védelme és a szerepvállalás ösztönzése
Ahhoz, hogy a következő 50 év kihívásainak megfelelhessen, az Európai Uniónak jobb jogi és igazgatási eszközökre van szüksége. Ezek jelenleg még nem állnak rendelkezésére. A kidolgozásukra irányuló első próbálkozások 2005-ben, az uniós alkotmánytervezet franciaországi és hollandiai elutasítását követően zátonyra futottak. Az EU vezetői ráébredtek arra, hogy a népszavazások kudarca, legalábbis részben, annak tulajdonítható, hogy az uniós polgárok elégedetlenek: úgy érzik, nem tájékoztatják őket megfelelően az európai ügyekről, és kifogásolják, hogy ki vannak zárva a döntéshozatalból. Számos kezdeményezés született abból a célból, hogy a polgárok és az EU közötti viszony helyreálljon, és a tagállamok lakosai nagyobb beleszólást nyerjenek a szakpolitikai döntéshozatal aktuális kérdéseibe. Ezek közé tartoznak például azok az intézményi reformok, melyeket az elkövetkező néhány évben feltétlenül végre kell hajtani, ha biztosítani akarjuk, hogy az Unió hatékonyan lássa el feladatait a XXI. század folyamán.
